A sztori eleje: Náksi Attilával először 1994 nyarán találkoztam, amikor az agárdi Nádas diszkóban dolgoztam. Ő akkor a demó kazettájával (!) házalt, rajta a friss és ropogós Soho Party dalokkal, és én le is játszottam akkor arról valamit úgy, hogy nem is sejtettem: később ő lesz a jótevőm. Az nyilván az ő sztorija, hogy miént landolt a BMG kiadónál, de az agárdi találkozó után egy időre elváltak útjaink.
1995-ben már javában a Juventus Rádiónál voltam, amikor legközelebb a zenekarral találkoztam. Mutattam nekik az akkori, rádiós juventus mixemet, ami Attilának nagyon tetszett, ezért feldobta az ötletet: mi lenne, ha csinálnék nekik egy olyan "mixet", amiben három-négy dal követné egymást, hogy a fellépéseken azokat pörgősebben adhassák elő?
Meg is csináltam, Atiéknak pedig tetszett, úgyhogy innen jött az ötlet, hogy a Remix Albumukra készüljön egy komplett mix. És abból a mixből természetesen kétféle verzió: egy klubos, és egy rádiós.
El kell árulnom, hogy - mivel elég lusta ember vagyok - az ezen a lemezen hallható két mixet egyetlen éjszaka alatt állítottam elő a Juventus Rádió stúdiójában az MTU cég hangkártyájával és a Microeditor nevű szoftverével, ekkor ugyanis még saját, mix készítésére alkalmas berendezésem otthon nem volt. Ez a kártya attól volt különleges, hogy egy speciális DSP processzorral működött, ami lehetővé tette a "multitrack" vágást egy sima PC-n. Ne feledjük, hogy mindezt a kilencvenes évek közepén! Na mindegy, szóval este 10 körül bezárkóztam a gyártó helyiségbe, és reggel 6-ra, mire a nappalos kollégák elkezdtek jönni, megszületett a mai füllel akár még primitívnek is mondható, de teljes lelkesedéssel készített mix. Persze akkor ez jó volt.
Íme egy screenshot az MTU honlapjáról, ami nagyjából illusztrálja azt, hogy hogy milyen felhasználói környezetben dolgoztam akkoriban...
