Amikor lemezlovas pályámat kezdtem (1985 - technikus, Agócs Tibor mellett), a budapesti klub élet már nagyjából két részre szakadt: voltak a popperek, akik a Fotonovelát, Ken Laszlot és hasonlókat hallgattak, aztán voltak a többiek, akik Depeche Mode-ot. Persze, tovább is szakadt a társaság, mert a Depeche-esek mindig szemben álltak a Duran Duran-osokkal, de most nem ez a téma.
Inkább az, hogy miközben lett pl. Fortuna is, ahol ment a funky, az ország legnagyobb részén a döntéshozóknak a legkevesebb fejfájást okozó könnyed, táncos olasz (meg német) vonal volt a támogatott, amúgy meg nem is volt semmi baj ezekkel a zenékkel: lehetett rájuk táncolni, ki voltak találva. Persze már akkor is voltak hangok, hogy ez "gagyi", "egyszerű", és éppen ezért ciki, de tény, az italo disco elég sokáig kitartott, nagyon sokan nagyon jól éltek belőle, meg nagyon sokan érezték jól magukat tőle. Kell ennél több? 🔊
Kis kitérő: kb. 10 éve, amikor még az egyik brit Ableton Live fórum aktív tagja voltam bejelentkezett egy ottani kolléga, és valamilyen samplingekre terelődött a szó. Ekkor belinkeltem neki egy régi italo dalt, amire a reakciója ez volt: "Úristen, én ezekről a zenékről nem is hallottam! Egy új világot nyitottál meg előttem!" (És akkor még sehol nem volt a nu disco...)
Na, de vissza az eredeti sztorihoz...
Budapesten tehát nagyobb volt a zenei diverzitás, menőbb volt a fekete zene, háttérbe is szorult a "cheesy" italo.
Mára pedig odáig fajult a helyzet, hogy ilyen bulit rendezni majdnem ciki.
Ciki? Miért is? Mert elektronikus alapú? Jó, és Giorgio Moroder? vagy a Munich Machine? A Supermax? Az nem ciki?
Sok művész merített ezekből a zenékből, tehát egyértelműen kiállták az idők próbáját.
Mi pedig - Hargittay Gáborral karöltve, aki a magyarországi "Italo King" - visszahozzuk ezeket a zenéket, mert egyszerűen nincs ilyen buli a fővárosban, és nem is emlékszem, hogy mostanság lett volna. (Kész szerencse, hogy Babinyecz Imre, alias DJ Fly töretlen lelkesedéssel állt neki a szervezésnek, nélküle sehol nem lennénk.)
De nem csak italo disco lesz, hanem "csatolt" részei: a Stock/Aitken/Waterman trió művészei, a brit pop (Pet Shop Boys, Erasure, Nik Kershaw...), ennek egyik oldalága a high energy (pl. Dead Or Alive, Divine, Bobby Orlando) és a németek is, mint pl. Fancy, C. C. Catch és a többiek. (Az a szép, hogy annyira színes a kínálat, hogy a sort még hosszan lehetne folytatni, és csak egyre színesedne a kínálat. De nem akarunk túl nagyot harapni...)
Akár szeretted az italo-t, akár nem, egy dolog biztos: ez a buli párját ritkítja majd az amúgy meglehetősen egysíkú fővárosi party kínálatban.
A La Vida Loft Rendezvényház meg remek helyen van: kb. a Nemzeti Színház magasságában a Soroksári úton, nincs a környéken lakóház, így lakók sem, akiket zavarna a zene, van viszont egy csomó ingyenes parkoló.
Azt még fontos tudni, hogy óvatosan terveztünk: a hely enyhén szólva is véges befogadóképességű, ezért célszerű időben érdeklődni (discofox@nagyember.hu) és időben érkezni!
Jöjjön a bónusz annak, aki idáig elolvasta. 😀
Akinek esetleg volt kétsége afelől, hogy pl. a SAW trió alkalmas lehet inspirációnak, annak álljon itt egy olyan daluk (az első), ami ma is megállná a helyét bárhol. Sőt, igazi sampling aranybánya! (Csak hangosan hallgassátok!)
Comments