Kezdjük a leggyakrabban elhangzó kérdéssel: miért "nagyember"?

Nos, ha ismersz, vagy láttál már, akkor talán tudod... A lényeg, hogy amikor 1995-ben elkezdtem dolgozni a Juventus Rádióban, még senki nem tudta a nevemet - nagy is volt akkoriban a jövés-menés, újak jöttek, régiek mentek -, csak úgy tudtak azonosítani, hogy "az a nagy ember". Végtére is, a 197 centis magasságomnak kijár nem? Az évek során aztán persze rajtam maradt a név, és mondhatom, hogy védjeggyé vált.

De minek is lett a védjegye? Igen, "akarok róla beszélni..." wink

A kezdetek

Szó szerint beleszülettem a zenébe, ugyanis édesapám zongorázott, a zenekarával pedig rendszeresen próbáltak a lakásban. Mivel akkoriban erősen "hardver központú" volt a felszerelés, már totyógóként is kábelek, hangszerek és hangszórók között mászkáltam - és hallgattam az aktuális slágereket jó hangosan. Általános iskolában zenei tagozatra mentem, és mivel volt otthon zongora, elkezdtem tanulni a hangszert. Menet közben azonban rájöttem, hogy sokkal könnyebb magnóról Bach-ot hallgatni, mint lejátszani két kézzel, ezért a rendszeres tanulást feladtam, maradt a hobbi zongorázás, viszont jött a magnó. Nem sokkal később lett egy második deck, majd mellé egy elemes NDK keverő (lásd a képen), így kevergetni is tudtam.
A rádióban hallható műsorokat kezdtem el utánozni otthon, "gyakoroltam" a műsorvezetést. (Van egy ilyen felvételem 1980-ból, de nincs az az Isten, hogy a mutálás előtti csilingelő hangomat rajtam kívül más is meghallhassa...)

Így utólag visszatekintve nyilvánvalóvá vált, hogy ez lesz az irány, minden errefelé mutatott: az iskolai bulin én szolgáltattam a zenét, és próbáltam igazságot tenni a két részre szakadt osztáylban az ABBA és a Boney M rajongók között. Micsoda ugrás egy év alatt: megelőzőleg még a zongoránál ültem, és a Sárga Tengeralattjáró-t játszottam, most meg már magnó szólt!
Az igazi mixelés azonban csak később jött, addig még pár lépcsőfokot haladnom kellett. 1984-ben elvetődtem Budapest egyetlen olyan lemezboltjába, ahol maxi single-eket lehetett kapni (350.- Ft volt darabja, akkor eléggé nagy pénz), és ott a kezembe került Kevin MacDonald 1984-es dalokat tartalmazó mixe. Azonnal megihletett, éreztem, hogy nekem is ilyet kell csinálnom! Mai tudásommal is nehezen foghatom fel, hogy a nyolcvanas évek elején ezt így hogyan tudták összehozni, pláne a skótok. cool Kevin MacDonald mellett egy másik név is belépett a képbe: Ben Liebrand. A holland DJ/remixer lett a másik példaképem, az ő munkássága is erősen hatott rám. Rendszeresen jártam abba a bizonyos lemezboltba, és minden zsebpénzemet lemezekre költöttem - ha kis lépésekben is, de növekedni kezdett a kollekció. 1986-ban a sikertelen egyetemi felvételi után - nyelvgyakorlás céljából - a Hilton Szállóba kerültem londinernek, de persze a legtöbb időt az ott már fogható műholdas csatornák figyelésével töltöttem.

Pályám kezdete

Első rezidens helyem 1989-ben a Hotel Rege Disco 2000 lett. Addigra már jócskán lettek lemezeim, és itt már folyamatosan vásároltam az újakat, töltöttem fel a hiáynzó régieket. Itt volt egy Dynacord keverő, egy Technics lemezjátszó, nekem "csak" a másikat kellett megvenni. 1990-ben leomlott a Vasfüggöny, elkezdhettünk lemezekért járni Münchenbe. Mondanom sem kell, hogy minden pénzem ráment...
1991-ben kaptam felkérést Budapest legrégebbi egyetemi klubjától, ezért elhagytam a Regét, és egy hosszú kapcsolat vette kezdetét: az Új Vár Klub rezidense lettem. Itt 10 évet töltöttem el békében és boldogságban, menet közben a bakelitről átálltam a CD-re nem csak azért, mert minden megjelent már CD maxin, hanem azért is, mert 1994-ben bekerültem a Juventus Rádióba, ott meg ugye praktikusabb volt CD-ket használni. Ez is életem szép és hosszú része volt, egészen 2006-ig, tehát 12 évig tartott. A péntek esti műsorok házigazdája voltam, de közben csináltam mindent: reklámokat, riportokat, helyettesítettem más kollégákat, rögzítettem-vágtam... Ez volt számomra a Rádiózás Iskolája.


A történet folytatódik

Első profi hangtechnikai berendezésemet 1996-ban vásároltam (egy 4 sávos Soundscape DAW-ot), így már semmi nem állhatott a mix készítés útjába. Elkezdtem mixelni, ennek egyik első, máig is ismert és kedvelt eredménye volt az Oldies Mix (illetve további, csak a péntek esti műsorban elhangzó ún. Juventus Mixek). Rádiózás és lemezlovaskodás közben ismerkedtem meg a szakma különböző képviselőivel, és 1999-ben így jutottem el a Sony Music-hoz, ahol fantáziát láttak a csak magyar dalokból készített mixem kiadásában. 1999-ben jelent meg az első Juventus Mix (természetesen a rádió támogatásával), és ezt további hét követte. A kiadványnak minden darabja aranylemez lett, sőt az első három még platina is, összesen több, mint 150 ezer példány kelt el a mixsorozatból.
2001-ben elhagytam az Új Vár Klubot, és Juventus DJ-ként jártam be az országot, és annak szinte minden klubját. 2006-ben véget ért a Juventus-os szerelem, de nemsokára következett az új, amelyet ugyan már nem Nagyember-ként éltem meg, de ettől még az is én vagyok.
2007-ben a Jazzy Rádió alapító tagja, zenei szerkesztője, majd később programigazgatója lettem, a Juventus melletti másik Nagy Iskola ez volt: itt kerültem a mikrofon másik oldalára (is), itt vettem részt az alkotó munkában is. 2012-ben a programigazgatóságot feladva ismét a műsorvezetésre koncentráltam, a mai napig hallható vasárnap délelőttönként a Jazzkovács című műsorom. Természetesen a lemezlovászkodást sem adtam fel, sőt!

Továbbra is versenyben

2009-ben kerültem rezidensként a budapesti Moulin Rouge-ba, ahol négy évet töltöttem el. Itt remek alkalmam nyílt nem csak magyar, de külföldi vendégeket is szórakoztatni mixeimmel, mash-up-jaimmal, melyeket megtalálhatsz a Bandcamp oldalamon.
Közben szép lassan újra formátumot váltottam: miközben a bakelit örök szerelem marad, a CD mellett megjelent a laptop is. Ma már nem is nagyon dolgozom mással, mert az általam elképzelt, és korábbi mixeimen csak stúdió körülmények között megvalósítható mixeket ezzel élőben is elő tudom adni. Arról nem is beszélve, hogy az új zenék egyre nagyobb része érkezik kizárólag digitális formátumban.
Manapság is az országot járom, hangomat azonban nem csak a Jazzy-ben lehet hallani, hanem 2014 márciusa óta a Gong FM-en is: minden héten csütörtökön este 8-tól szól az M-Beat, elektronikus zenei barangolás. És ha már M-Beat, ezt a nevet az új zenei produkcióknak tartom fent, hiszen a Nagyember név 20 év alatt eggyé vált a ma már retró kategóriába tartozó magyar mixekkel. Az embernek meg persze illik haladni a korral, nekem pedig eszem ágában sincs megállni.
Nos, te itt és most kapcsolódtál be a történetbe....

Remélem, már találkoztunk... Ha nem is személyesen - bár volt annyi bulim, hogy akár össze is fuhattunk - de talán valamelyik remixem, Juventus Mixem, vagy valamilyen rádió műsorom kapcsán már volt közünk egymáshoz. Persze ez nem minden, sőt, valójában nagyon is kevés. Mert  a "ki csinálta azt a remixet?", "ki keverte azt a CD-t?", "ki is volt a műsorvezető?" kérdésekhez az átlagember nem kapcsol arcot, esetleg hangot, de az meg kevés.
Szóval, sokan hallhattátok munkáimat, a hangomat, de vélhetőleg nagyon keveset tudtok rólam. Ez a kis cikkecske ezért született.

968-ban születtem, ami így nem is annyira borzasztó, de ha úgy fogalmazok, hogy "a XX. hatvanas éveinek végén születtem", nos az már meglepőbb. Nem volt az olyan (nagyon) régen, de ha csak a zenetörténelmet nézzük, akkor egészen drámai az eltelt idő. 1968 egyik legnépszerűbb dala a 'Hey Jude' volt a Beatles-től, e cikk írása idején pedig David Guetta, Justin Bieber és társai hasítanak.
No mindegy, 1968-ban születtem, egyenesen bele a zenébe. Édesapám zenész volt, és a zenekar gyakran próbált nálunk - én meg kerülgettem a zongorát, a dobot meg a kábeleket. Ennek egyenes folyománya volt, hogy zenei általánosba jelentkeztem. A felvételi bizottság legnagyobb megrökönyödésére a "Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott" című dallal indultam - és nyertem (felvételt). Emellett, mivel volt otthon zongora, azon is tanultam játszani. Néha visszagondolok azokra az időkre, előveszem Bach 'D-moll tokkáta és fúga' kottáját, és csodálkozom, hogy én ezt valaha eljátszottam...
Mivel voltak otthon "németből hozott" technikai berendezések, érdeklődésem hamar ezek felé fordult: kevesebb volt a gomb, és nem kellett gyakorolni rajtuk. Elkezdtem felvenni a különböző rádió műsorokat (pár korai darab meghallgatható a Mixcloud-on). Tetszett, hogy rábeszélnek a zenére, hogy vannak effektek, jingle-k, hogy egyben van az egész, hát én is próbálkozni kezdtem ilyenekkel. (Erről is van felvétel, de azt nem merem feltenni...)

Minden létező zsebpénzemet lemezekre, kazettákra költöttem, erre jó példa az 1980-as naplóm pár bejegyzése (az első kicsit 'OFFTOPIC"):

Január 22. kedd
"A Tomi feljött, de alig kezdtünk el magnózni, máris jött a tévéműsor. (...) Megnéztem a ''Gyökerek"-et, mely nagyon rosszul végződött: a gazda el akarta adni George rokonait, mert a kakasviadalon veszített 20000 dollárt, ígyhát a rabszolgákért jó pénzt kap majd, és mire George visszajön Angliából, senki nem lesz ott, csak Kunta Kinte lánya."

Január 25. péntek
"A stúdiót beköltöztettem a belső szobába a zongorára. Elrendezés balról-jobbra: AKAI magnó, UNITRA tuner, DUAL lemezjátszó."

Január 30. szerda
"Apu hívott, és mondtam neki, hogy az Unitra-ba rossza hangfalakat rakott, 8 ohm-os helyett 4 ohm kimenő impedanciájút."

Február 12. kedd
"Délután megcsináltam a leckét, és a 3. Műsor Újdonságainkból című műsorából felvettem az Eruption Hagyd A Fényt (Leave A Light) című dalát."

Február 21. csütörtök
"Délután felvettem a Popzene Sztereóban című műsorból a T-Connection Éjfélkor (At Midnight), és Sarah Brightman A Szívemet Egy Űrhajósnál Hagytam (I Lost My Heart To A Starship Trooper) című számát."

Május 16. péntek
Az általános iskola évzáró ünnepségét az én AKAI magnómmal vettük fel.

Május 20. kedd
"Délelőtt Tomivel a "Konsumboltban", a Tanács (ma Múzeum) körúti biziben, és a Majakovszkij (ma Király) utcai biziben voltunk. Láttunk AKAI magnót, és REVOX is volt."

Május 22. csütörtök
"Délután bementem megvenni a Santa Esmeralda Another Cha-Cha című kislemezét."

Volt persze más is, mert akkor a PAJTÁS újság egy száma 3,50.- Ft, egy MATCHBOX 75 .- Ft (!), a Konvoj című filmre vett mozijegy 13.- Ft, a kultikus Hifi Magazin 39.- Ft, míg az EDDA Művek július 20-án megvásárolt második nagylemeze 90.- Ft-ba került. Így mentem a gimibe...
Ott sem hagytam abba, 1983-tól kezdve az akkor különlegesnek számító Tropical hanglemezboltban hagytam minden pénzt, ott ugyanis bakelit maxikat lehetett vásárolni 350.- Ft-ért. 1984 nyarán, amikor tombolt a break dance láz (magam is táncosként nyomtam) már tekintélyes kazetta gyűjteményem volt külföldi rap lemezekből a Grandmaster Flash-től Whodini-ig (mindent én sem bírtam megvenni.) Break-es barátommal elmentünk a Belvárosi Művelődési Házba, a tinidiszkóba. Mindenhol tévék, és legnagyobb meglepetésemre friss klipek (!) is, vagyis videó diszkó. Én pontosan tudtam, hogy mi megy a listákon, mert a BBc World Service Top 20 című műsorát (műsorvezető Paul Burnett) minden héten felvettem. Megismerkedtem a diszkóssal, és mondtam neki, hogy én minden héten hozom neki a friss listát (és tényleg, minden vasárnap délután 6-kor meg is jelentem egy cetlivel.) Bedolgoztam magam az "Agócs Rt."-be, Agócs Tibor mellé, aki elindított a pályámon. Technikus voltam, kábeleket hordtam, pakoltam, segítettem, ezért cserébe olykor átkeverhettem egy-egy dalt... Ez egészen 1988-is ment, amikor bevonultam katonának. Ott is maradt a zene szeretete, és némi hátszéllel sikerült a Hotel Rege 2000 diszkójába kerülnöm 1989 nyarán.