matty adame 274356Évek óta terveztük már, hogy egyik szombat este körbejárunk pár helyet, de aktív lemezlovasoknak (szerencsére) elég komolyan kell logisztikázni ahhoz, hogy a dolog összejöjjön. Sikerült, bár végül a tervezett három főből csak kettő maradt: DJ Miller, meg én. Mivel ezer éve ismerjük egymást, és szinte pontosan ugyanazt gondoljuk a szakmáról, nagy egyetértésben indultunk neki az estének… (Korábban is volt már ilyen, arról ITT írtam.)

 

DJ MillerrelA DiVino-ban kezdtünk, mégpedig azért, mert Miller barátom még nem járt ott, mindenképpen szerettem volna megmutatni neki a “rezidenciámat”, meg a bor kínálatot is. Fél12-ig alapoztuk egymás hangulatát, meg hallgattuk - ezúttal vendégként - a jóféle soulful- és deep house zenéket, amiket Csabi játszott. Nem is volt ez baj, mert ahonnan vendégként tudtam figyelni a többi jelenlévőt, ott - értelemszerűen - nem tudok lenni akkor, amikor dolgozom, tehát már a bemelegítés hasznos volt, nekem. A korosztály egyértelműen 30+-os, este 10 után már vevők voltak olyan house zenékre (kultúrált hangerővel), mint pl. a Milk & Sugar ‘Summertime’, de bejöttek nekik a régi klasszikusok új verzói is (Modjo - Lady), a hölgyek (mindig ők!) fimonan elkezdtek fészkelődni a helyükön, a bugi szép lassan kezdett bekúszni a lábukba.

Éjfélkor döntöttünk úgy, hogy átsétálunk a Remix diszkóba, mert gyalog sincs messze, meg mit csinálnánk ott éjfél előtt? Olyankor még úgy sincs senki…

Na, ebben óriásit tévedtünk! Fél 1 előtt egy kicsivel értünk oda, nagyjából 30 méteres sor állt a bejáratnál. Mi is beálltunk, kivártuk a sorunkat, közben néztük az embereket: az előttünk állók között felismertem korábbi Moulin Rouge-os törzsvendéget, de - ami jobban meglepett - olyan fiatalokat is, akiket annó a Jégteraszon ismertem meg, és a legkevésbé gondoltam volna róluk, hogy egy retró diszkóba járnak. (DJ Lottersztől ugyan megtudtam, hogy ott mindent játszanak, de akkor is…)

A porta elég jól kezelte az előttünk dülöngélő, a lábunkra többször rálépő, majd minden alkalommal grízes hangon elnézést kérő részeget - nem is engedték be.

A porta után kassza, lányoknak 1000.-. fiúknak 2500.- a belépő, de lefogyasztható. A kassza után még egy sorbanállás a ruhatárnál, de végül is bent voltunk. Ahogy mi mondjuk, a hely “rottyon volt”. Ezek tehát nem érkezhettek az elmúlt fél órában, vagyis itt biztosan korábban indul a móka, jó ezt észben tartani a legközelebbi alkalommal.

Remix tomeg

A nagyteremben B. Tóth a pultban, épp az Ottawan Hands Up megy, én elindulok a mosdó felé, elvégre amit addig megittam, annak kb. a kétharmada víz…

Egy klubban a mosdó kinézete komoly vízválasztó lehet (a szó átvitt értelmében is), mert ha az ótvarosan mocskos és igénytelen, akkor mit várjak a többi szolgáltatástól? Nos, vendég bőven volt, aki használta a mellékhelyiséget, de egy idős - vélhetőleg sokat látott - néni folyamatosan a helyiségben tartózkodott, felmosott, és rezignált hangon irányította a betévedő delikvenseket. Ez jó, a WC tehát kezelve van!

Mire kijöttem, a teremben már a “Nézését, meg a járását” ment, de ezen nem akadtam ki, mert szerintem itt úgy alakították ki a koncepciót, hogy eldöntötték: ez belefér. Amúgy a zenei “sokszínűség” a közönség “sokszínűségét” vonja magával, de egy ekkora helyet meg kell tölteni, úgyhogy mindenféle arcok voltak kb. 18 éves kortól akár 60-ig. Becslésem szerint mintegy 7-800 ember lehetett bent a két teremben.

Átverekedtem magam a tömegen, addigra Miller kikérte a sört (milyen jó mondat ez!), leültünk a kisterem oldalában, és onnan figyeltük a népeket. Itt minden szólt, volt ott az új DJ Khaled, Carpe Diem és Majka, abszolút vegyes volt a felhozatal. (Mint számomra utóbb kiderült, ezen a részen is van egy mosdó, ezt is megnéztem, itt is volt egy néni, aki épp kéztörlőkkel töltötte fel a készüléket…)

Miután megittuk a sört, visszamentünk a nagyterembe, de addigra már nem B. Tóth volt a pultban, hanem valaki más: sajnos nem nagyon tudtam felfedezni a szettjében az irányt, pedig vagy fél órán át biztosan hallgattam. Ez vélhetőleg csak engem “zavart”, mert mindenki más jól érezte magát.

A Remix tehát rendben van, menjünk vissza a Belváros puccos helyeire, nézzük meg mit csinálnak ott. Visszagyalogoltunk a Széchenyi térre, és mivel mind a BoB-ban, mind a Yellow-ban sokan voltak, először a BoB mellett döntöttünk, ott kevesebben álltak sorba. Igen ám, de bentről kihallatszott, hogy mi szól: valami meghatározhatatlan dal, arra a Haddaway ‘What Is Love’, majd egy Wellhello szám. Összenéztünk Millerrel, hogy “kell ez nekünk?”, és mentünk is a Yellow-ba. Fejelnként 2000.- a belépő, a ruhatárat pedig használni kell. Bementünk, hatalmas tömeg, kérdezem a portást, hogy hol a ruhatár, mutatja, hogy “ott hátul”. Mindjárt a vécé mellett, értitek, a lehető legmesszebb a bejárattól. Logikus.

Na, elindultam a helyiségen keresztül, Miller a nyomomban, de mire eljutottunk a közepéig összenéztünk, és a kijáraton azonnal ki is jöttünk. Az egész nagyjából 50 másodperc alatt zajlott le, elég jó pénz lett ez nekik négyezerért…

Azóta is próbálok rájönni, hogy mi zavart meg. A tömeget már megszoktam az évek alatt, a hangos zenét is, itt talán az lett a bajom, hogy az egész “fíling” nem állt össze. Nem volt buli, csak sok ember, meg hangos zene. Rosszak voltak az energiák.

Ekkor - mivel tervbe volt véve - elmentünk a Ligetbe. Volt már vagy hajnali 3 óra, én szentül meg voltam győződve arról, hogy ott rengetegen lesznek. Hát, nem voltak. Annyian.

IMG 9049A retró teremben kb. 70%-on volt a parkett, az r’n’b olyan volt, mint Polgármesteri Hivatal a segélyek kiosztása után: alig lézengett valaki, a nagyteremben Taylor tette a dolgát nagyjából fél ház előtt. Végre egy DJ, akinél lehetett érteni, hogy mit mond (a Remixben csak hummogást hallottam), de ez már nem segített a bulin, mert amikor nincs meg a kritikus tömeg keresztre is feszülhetsz, nem lesz buli. Akik itt voltak, azoknak pedig már majdnem mindegy volt, szét voltak csapva. (Itt is vettem sört, de a pultos lány annyira nem volt jelen, hogy meg se várta mennyi lesz a jatt, egyből visszaadott, fillérre…)

Visszamentünk a retró terembe, mert már nem köt le a nagytermes veretés, és hallgattuk a “DJ”-t. Úgy állt fent a pultban, mintha semmi köze nem lenne a bulihoz, pedig voltak még vagy ötvenen. Csak a retró ment, ez mondjuk nem meglepő, és a “kollégának” még volt is egy ötletes keverése, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy ez csak véletlen lehetett, mert ezt aztán nem sikerült megugrania többször.

Ez a rövid körút nyilván nem alkalmas arra, hogy belőle messzemenő következtetéseket vonjak le a város klub életére vonatkozóan, ahhoz további köröket kellene tenni, de azt megállapítottam, hogy nekem a DiVIno-ban tetszett a zene a legjobban. Igaz, az nem is valódi klub, meg aztán azzal a zenével nem is lehetne rentábilisan táncos helyet működtetni. Vagy lehetne, csak senki nem meri megpróbálni?