mbersymbolEz a kérdés csak azért jutott eszembe, mert a minap egy kollégától azt hallottam, hogy egy budapesti szórakozóhelyen kétségbeesett "kollégák" sopánkodtak azon, hogy 3 órát (!) kellene játszaniuk. Három órát! Bevallom őszintén, én ugyanakkor vágyakozva tekintenék erre az időtartamra, mert abba aztán tényleg össze lehetne zsúfolni mindent, jó gyorsan keverve (á la Juventus Mix...), és nem lenne fejtörés, hogy hogyan is osszam el a dalokat, hogyan építsem fel a teljes estét. Igen, mert én a pályám 99%-ában mindig teljes estét játszottam mindenhol. De szaladjunk is végig ezen pár perc erejéig...

 

Az első rezidens helyemen a Rege Hotelben egyből egyedül kezdtem, 1989-ben nem volt még warm-up, max. a kaját melegítettük újra, ha kihűlt. Este 10 körül jöttek a vendégek, és olyan 2-3 között távoztak, vagyis aktívan legalább 4 órát kellett dolgozni. Igaz, akkor még vajmi kevés tapasztalatom volt az este felépítésében, jobbára ösztönből ment a dolog, meg akkoriban még bőven lehetett ismételni is.

Aztán 1991-ben jött az Új Vár Klub, ahol a felső szinten 10 és éjjel 2 között ment a buli, lent pedig 11-től 3-ig. Akkoriban még nem volt divat a vendég DJ fellépése, inkább zenekarok muzsikáltak, ők is a buli előtt, vagyis egyben kellett letolni a szettet. Itt is simán befigyelt 4 órányi munka, hetente kétszer.
2001-ben jöttem el a Vár Klubból, és ekkor kezdtem vendégként fellépni más klubokban, de ott is alap elvárás volt, hogy a pénzemért legalább 3 órát dolgozzak. Én meg, mint szakmáját szerető lemezlovas sosem néztem az órámat, ha jó volt a buli...

2009-ben kezdődött egy 4 esztendős új szakasz, a Moulin Rouge-ban. Ott nem csak az volt kihívás, hogy pénteken és szombaton is egyedül voltam, hanem az is, hogy mindig a foglaltságtól függően kellett kezdeni, és a fogyasztástól (mármint, a vendég fogyasztásától) függően zárni. Mondom, egy héten kétszer! A kezdés sosem tolódott későre, általában fél 12 körül már hangoskodni kellett, és legalább 4-ig toltuk, olykor fél 5-ig is. A retró buliban itt sem volt vendég fellépő, egyedül csináltam végig mindkét napot. Na, ez már okozott fejtörést, de nem feltétlenül azért, mert nem tudtam mit játszani, hanem azért, mert igyekeztem nem ugyanazt és nem ugyanúgy csinálni két napon át. (Előre is elnézést kérve a többi kollégától, de az pultos, aki már unja a zenét, könnyen elvághatja a DJ pályafutását azzal, ha a saját véleményét "a vendégek panaszkodnak" formába öntve adja tovább a vezetőségnek. De ez egy másik bejegyzés témája is lehet.)

A Moulin Rouge utáni, jelenlegi állapot is hasonló: a DiVino-ban például, ahol ugyan nem bulit kell csinálni, hanem "csak" úgy kell játszani, hogy a vendég a lehető legtovább maradjon, este 8-tól hajnali 2-ig megy a zenélés, ez is hat óra. Jó, közvetlen mögöttem van a rosé hűtő, ez néha segít az "ihletelésben", de hat óra az hat óra. Nemrég voltam Mezőtúron az Erőd Klubban, oda este 9-re érkezem, és bár csak éjféltől kell hangosan zenélni, a buli mindig hajnali 4-ig tart.
Jut is eszembe, Mezőtúr.... A jó kis East Fest, melynek negyedik éve vagyok állandó résztvevője: ott DJ Effendi barátommal először is csinálunk egy medencés deep house partyt délutánonként 2 és este 7 között, aztán mindketten megyünk a magunk helyére: én a sátramban este 10-től reggel 4-ig biztosan ott vagyok (innen származik egy egyik saját rekordom: 2015. július 31-én éjszaka 144 dalt játszottam le. Megvan a playlist... Tavaly pedig, este 9-től hajnali 5-ig játszottam két megszakítással, de még így is 114 dal ment le.) És mindezt három napon át!

Én nem panaszkodom, mert mind a mai napig imádom a munkámat, engem éppen hogy nem fáraszt a meló, hanem (nyilván a fizikai igénybevétel kivételével) hatalmas energiákkal tölt fel. Éppen ezért nem értem a fenti sopánkodást, nem tudom, hogy ezek a "kollégák" hogyan, milyen környezetben szocializálódtak, mit tanultak másoktól, és hogy jutottak odáig, hogy 2 óra zenélés után fogalmuk sincs, hogy mit kell játszani? Ha esetleg megszólalnának, kommentelnének, felfednék a XXI. századi buliztatás általam nem ismert dimenzióit, akkor nem csóválnám a fejem értetetlenkedve...